2016. április 11., hétfő

Multimédia az oktatásban. Digitális történetmesélés - képszerkesztés

Az úgynevezett mozgást jelentő (vagy motorikus) igék tanítása nem kis fejtörést szokott okozni a tanároknak, de a tömény nyelvtani anyagrész általában a diákokat is megviseli. Mi lenne,ha megpróbálnánk játékosabban tálalni ezt a témakört? Ennek egy lehetséges módszerét szeretném illusztrálni az alábbi példával:
Kiscsoportokban elvégzendő feladatként javaslom, hogy készíttessünk kollázst ismerkedés gyanánt a diákokkal. Ehhez mindenképpen szükséges, hogy együtt tudjanak működni, hiszen a szerepek és feladatok jó elosztásán múlik, hogy végeznek-e időre a feladat elkészítésével. 45 perces órát feltételezve érdemes 2 alkalmat szánni a munkára: az elsőben történik a feladat meghatározása, a rendelkezésre álló eszközök bemutatása (internetes források a fogalom definiálására, képszerkesztők használatának alapvetései), illetve a csoportokon belül a stratégiák kidolgozása. Ezután kerülhet sor a tényleges kutatásra (fogalmak tisztázása: mik is a mozgást jelentő igék, melyek tartoznak ide; illetve fényképválogatás: hogyan lehetne ezeket a cselekvéseket ötletesen, akár viccesen is szemléltetni), majd az összeválogatott anyag szerkesztésére. A 2. órán a munkák szerkesztésével ha valakik előbb végeznek, megpróbálhatnak akár mókás feliratokat is kitalálni és beilleszteni a képek mellé (addig is ismerkednek e furcsa igék ragozásával). A fennmaradó időben az elkészült művek bemutatására és értékelésére lehet sort keríteni. Fontos, hogy ebben a szakaszban hagyjuk a diákokat kibontakozni, ha esetleg tartalmi hiba / elírás akadna a munkákban, csak azokat javítsuk azonnal, melyeket maguk a tanulók vettek észre egymás alkotásaiban. Az elsődleges cél itt az új fogalmak és a mozgásigék tárgyalásához nélkülözhetetlen újfajta szemléletmód bevezetése, a részletes ragozási paradigmák begyakoroltatásával elég a későbbiekben foglalkozni.
Egy lehetséges megoldásra álljon itt egy saját magam által összeállított példa:


2016. április 4., hétfő

Google az oktatásban

A mai bejegyzést a Google-termékek, illetve azok oktatásban történő alkalmazhatósága ihlették. Az alábbiakban azokat a szolgáltatásokat szeretném bemutatni, melyeket magam is jóformán napi szinten használok a mindennapi ügyeim intézésekor, illetve a tanítás során is.


  1. Elsőként megemlíteném a Bloggert, hiszen ez a digitális portfólió is ennek segítségével készül. Inkább 9. osztálytól fölfelé ajánlanám, amikor a tanulók már viszonylag magabiztos informatikai alapismeretekkel rendelkeznek. Két használati módját tartom kifejezetten hasznosnak:
    1. tanulói önértékelés: a diákok rendszeresen közzétennék reflekítv jellegű írásaikat a haladásukkal kapcsolatban (pl. csoportos vagy projektmunkák lezárásakor vagy egy-egy új anyagrész saját szavakkal történő összefoglalásával). Ezzel nemcsak az ismereteik mélyülnek el, hiszen túl azon, hogy a saját gondolatmenetüknek megfelelően megfelelő logikai vázát építik fel az anyagnak, melyet aztán így könnyebben fel tudnak majd idézni, a szülőkkel is elkerülhetők a klasszikus "Mi-történt-ma-az-iskolában?-Mittomén"-típusú "párbeszédek... Ezen túlmenően érdemes megjegyezni, hogy a legmodernebb nyelvkönyvek mindegyike nagy hangsúlyt fektet az önértékelésre, ezzel biztosítva a tanultak és hasznosíthatóságuk tudatosítását (pl.: Tudok segítséget kérni egyszerű beszédhelyzetekben stb.), illetve törekedve a diákok motivációjának, az új ismeretek megszerzésére irányuló kíváncsiságának fenntartására is.
    2. sokak által gyűlölt irodalmi olvasónaplók forradalmasított változata: minden bizonnyal segítené a művek feldolgozását, ha interaktívan közelítenénk meg a feladatot, értem ez alatt azt, hogy a fejezetek puszta kijegyzetelése mellett érdemes lenne a blogban gyűjteni a régies vagy tájnyelvi szavakat, több helyszín esetén térképek beágyazásával követhetőbbé tenni az eseményeket, illetve a történelmi háttér felvázolásakor idővonalak szerkesztésével összevetni a történelem órán tanultakat a műben leírt (akár fiktív) epizódokkal. Kreatív feladatnak tartom azt is, ha a blogot az egyik választott szereplő bőrébe bújva vezetjük, az ő naplóját írva a diákok műismeretére, beleérző képességére és szövegalkotási kompetenciáira is egyaránt szükség van.
  2. Gmail: megkönnyíti az osztályon belüli kommunikációt a gmailes postafiókok használata, hiszen segítségükkel a többi Google-szolgáltatáshoz is könnyebben hozzáférhetünk. A levelek címkézése lehetővé teszi az információk, hírek rendszerezését (diákoknál pl. tantárgyak szerint, tanárok esetében pedig osztályok / csoportok szerint rendezve a leveleket).
  3. Google Calendar: több naptár létrehozásával, publikusságuk vagy nyilvánosságuk beállításával tudathatjuk másokkal, mikor vagyunk elfoglaltak, illetve mikor érünk rá pl. egy csoportban végzendő feladat céljából találkozni társainkkal. A tanév rendje is jól nyomon követhető rajta, így előre rögzíthetők benne a tervezett számonkérések időpontjai, az elvégzendő feladatok határideje, így a tanulók is átláthatóbb követelményekkel szembesülhetnek már a tanév / félév elején, a folyamatos nyűgként jelentkező számonkérések helyett folyamatában láthatják a tanmenet ívét, és mindig jól értesültek lehetnek a soron következő feladatokról, aminek köszönhetően céltudatosabban oszthatják be idejüket és tanulnivalót.
  4. Google Groups: a levelező és naptárfunkció kiegészítéseként igazi tanulói közösségeket hozhatunk létre, ahol a különböző csoportokkal más-más információt és segédanyagokat oszthatunk meg (kezdő / haladó nyelvi csoport, történelem fakultáció stb.). Működtetése esetén növelhetjük tanári hatékonyságunkat, hiszen nem kell mindig egyesével "vadászni" a címeket és neveket a címtárunkban, hanem biztosak lehetünk benne, hogy közlendőink egységesen mindenkihez eljutnak.
  5. Google Keep: bármily hihetetlen, ez a praktikus jegyzetkészítő alkalmazás eddig ismeretlen volt előttem. Nagyon bosszantó, hogy éveken át gyártottam kínkeserves munkával a kézzel írott jegyzeteimet (gimnáziumban és egyetemen egyaránt), melyeket társaim kérésére majdnem még egyszer annyi idő alatt beszkenneltem, majd kinyomtattuk-sokszorosítottuk azokat, hogy végül (a papír természetéből adódóan...) el-elvesszenek belőle lapok. Ez mind megelőzhető a Google Keep segítségével, hiszen az ide írt jegyzetek (pl. ez a rövid kis vázlat ehhez a bejegyzéshez) Google Docs-ba menthetők, továbbküldhetők másoknak is például a Google Drive segítségével (megtekintésre vagy akár további szerkesztésre is). A valós idejű szerkesztés különösen ötleteléskor, egy-egy munkafolyamat megtervezésekor lehet rendkívül hasznos. 
  6. Különösen vállalkozó szellemű és lelkes osztályok akár saját honlapot is létrehozhatnak maguknak a Google Webhelyek segítségével, amin publikálhatók egyrészt a saját készítésű anyagok (prezentációk, óravázlatok), de össze lehet itt gyűjteni az osztály tagjai által vezetett blogokat is, sőt, egy-egy jól sikerült kirándulás képeit is (ami jól jön majd az érettségi tablók készítésekor, később pedig az osztálytalálkozók közössége is hálás lesz érte).
  7. Ráadásként szeretném megemlíteni a Youtube-ot, a nyelvtanárok és -tanulók régi jó barátját, ahol napról napra több érdekes videót tekinthetünk meg. Vannak kifejezetten a nyelvtanulók érdeklődési körébe tartozó anyagok (pl. a Diigo-könyvjelzők közé is beválogatott easy languages csatorna, ahol számos nyelvből rengeteg jó anyag között válogathatunk. Játékos feladatok alapját képezhetik a pusztán szöveges anyag mellett a dalok, mesék, filmek is, melyek a szókincsbővítés mellett a kiejtés és hallás utáni értés fejlesztésére, valamint szituációs játékok mintájaként, illetve nyelvtani szerkezetek rögzítésére is alkalmasak.






2016. március 21., hétfő

Az első saját idővonalam

A harmadik vizualizációs eszköz ismertetésekor a harmadik oktatott tárgyamat, a magyart mint idegen nyelvet hozom példának, ebben ugyanis már sokszor volt alkalmam a napirend témáját tanítani. Ez a téma különösen sokfajta készség elsajátítását igényli a nyelvtanulóktól, akiknek szükségük van az alábbiakra:
  • változatos időhatározók használata
  • rengeteg új szó, kifejezés
  • általánosítási képesség
  • az egyedi, nem rendszeresen ismétlődő tevékenységek nyelvi elkülönítése a napi rutin eseményeitől
A napirend tehát komplexitása miatt nehezebben emészthető téma, viszont pont mivel ennyire sokoldalú felkészültséget kíván, sikeres elsajátítása esetén különösen nagy örömet tud szerezni a nyelvtanulóknak, akik képessé válnak napi- és hetirendjük elmesélésén túl kötetlenebb társalgásra is, hiszen az itt használt szavak minden később elmondott élménybeszámolónak szerves részét képezik majd.
Összetett témához pedig olyan feladat való, amely képes ezt a fajta komplexitást is szemléltetni. Az idővonalak tökéletesen megfelelnek erre a célra. De hogyan is támogatja ez a feladattípus a diákok tanulási folyamatát?
  1. Az idővonal (mint ahogy a neve is mutatja) kiválóan alkalmas az időben egymást követő események szemléltetésére. Történelem és földrajz órákon például nagyszerűen érzékeltethető vele az egyes korszakok (egymáshoz viszonyított) hossza, egy logikai láncra felfűzhetők az egymás után történtek, illetve több idővonal párhuzamos alkalmazásával az is megmutatható, hogy egyazon időben különböző helyeken milyen folyamatok zajlottak.
  2. Idegennyelv-órákon a napi-és hetirend témájának tanulásakor mitegy természetesen adja magát, hogy idővonalat használjunk, akár ezt:




    Ebben a példában az időpontokat és a tanítani kívánt kulcsszavakat az ábrán kis képek egészítik ki, melyekhez plusz szavakat is tartalmazó, többféle mondat alkotását lehetővé tevő kifejezések is csatlakoznak az ábra alatti részletező leírásokban. A differenciálás egyik lehetséges módja, ha egyes diákoknak csak a képeken lévő szavakat mutatjuk, mások pedig dolgozhatnak a kiegészítő szókinccsel is.
  3. A fenti példában a kommunikációt segítik az előre megadott szavak, illetve már a tény is, hogy például a napirend előadásakor a tanulónak nem kell még arra is energiát fordítania, hogy kitalálja, mit is mondhatna el egy napjáról, hanem az ábra egy lehetséges alternatívaként felkínált sorrendű képeire és szavaira támaszkodva nagyobb figyelmet fordíthat mondandójának megformálására, illetve élhet a felkínált képek sokasága által felkínált választás szabadságával is.
  4. Nemcsak mi vihetünk be saját idővonalat, hanem a tanulókat is bátoríthatjuk, hogy hozzanak létre sajátot. Ez egy informatikateremben akár egyénileg is megvalósítható, viszont csoporthelyzetben a nyelvi és kreatív készségeken túl fejleszthető vele a diákok együttműködési hajlandósága, sőt, kritikai gondolkodása is. Például ha 3-4 ember alkot egy kiscsoportot abból a célból, hogy KÖZÖSEN hozzanak létre egy idővonalat, akkor a siker érdekében rögtön több "akadályt" is eredményesen kell legyőzniük az érintetteknek. Ha egy gép áll rendelkezésükre, akkor (a felelősség automatikus megoszlása miatt) kénytelenek lesznek felosztani maguk között a feladatot kisebb részekre, illetve ezzel együtt olyan szerepet vállalni a megoldási folyamatban, melyben a legtöbbet hozhatják ki magukból, illetve társaiknak is lehetséges mintákat adhatnak tovább a megoldás lépéseinek módjairól. Ha többen pályáznak azonos szerepre, vagy egyszerűen nem sikerül megtalálni kinek-kinek a maga "ideális" szerepét, az sem baj, hiszen az elakadás más lehetőségek keresésére ösztönözheti őket, az esetleges hibák / félrement gondolatmenetek pedig terelgethetik mindannyiukat a hatékonyabb feladatmegoldás irányába. Ha a javításra nem marad az óra keretein belül, akkor sincs nagy probléma, hiszen az idővonalakat továbbszerkeszthetőkként is elmenthetjük, majd egymással megosztva dolgozhatunk rajtuk egészen addig, amíg mind tartalmilag, mind formailag megfelelnek valamennyi csoporttag elvárásainak.
  5. Kutatások bizonyítják, hogy azokra az információkra, melyekhez valamilyen érzelem kapcsolódik számunkra, sokkal jobban és tovább emlékszünk. Nem véletlen, hogy a nyelvtanításban rengeteg vicces vagy meghökkentő képet / karikatúrát használunk, hiszen ezek segítségével nemcsak hogy több szót is megtaníthatunk azonos idő alatt, mint hagyományos módszerekkel, de azokat lényegesen hosszabb ideig is megjegyzik a diákok. A saját idővonal készítése azért is nagyon hasznos, mert egy idegen nyelvű napirend-timeline összeállításakor a számtalan vicces kép között válogatva sokszor villannak elénk a keresett kifejezések mókásabbnál mókásabb illusztrációkon, s ezek állandó ismétlődése, variálódása a gyakori szójátékoknak és ötletes képeknek köszönhetően játékossá teszi a sokaknak bizony komoly szenvedést jelentő szótanulási folyamatot.


Az első saját szófelhőm

A lentihez hasonló, önállóan készíthető ábrák (ún. szófelhők) többféle feladatban is hasznosak lehetnek. Lássunk most ezekre néhány példát!


  1. Óra eleji ráhangolódást segítő feladat: nemrég a Digitális források felhasználása egy órámon c. bejegyzésben már említettem a Deutsche Welle saját fejlesztésű, németül tanulóknak szóló sorozatát, amelynek címe: Jojo sucht das Glück. A fenti szófelhőben ezt a címet rejtettem el. Óraindításként az ábrát kivetítjük, a feladat pedig: a diákok alkossanak mondatot az ábrán látható szavakból. Ha megvan, páros munkában folytassanak beszélgetést arról, mit takarhat a kapott cím. Érdemes kihasználni a szófelhő alakja (lóhere) és az egyik kulcsszó (Glück = boldogság, szerencse) közötti kapcsolatot, pl. a következő segítő kérdésekkel:
    1. "Warum hat das Bild eben diese Form (= Miért éppen ilyen formájú a kép)?"
    2. "Welche Formen können noch deiner Meinung nach denselben Inhalt ausdrücken (= Milyen alakzatok fejezhetik még ki szerinted ugyanezt a tartalmat)?"
    3. "Welche Bedeutung hat noch das Wort SUCHT (= Milyen jelentése van még a SUCHT szónak)? - Függőség. Ez a kapcsolat is érdekes vitaindító lehet pl. arról, hogy a túlzásba vitt keresés okozhat-e függőséget stb.
  2. A főcímdal lejátszásakor, de még a videó megtekintése előtt, amikor már látták a szereplőket névvel kiírva, tanult szavak ismétléseképpen dobjunk be egy új szófelhőt, melyet sok külső-belső tulajdonsággal töltöttünk meg. A feladat megválaszolni, hogy kinek mi az első benyomása a szereplőkről. A csoportosítás végezhető egyénileg, majd az eredményeket párban meg lehet beszélni. Például, válogathatnak ebből:


  3. Az epizód megtekintése után gyűjtsük össze a már ismert, esetleg az újonnan elhangzott szavakat. Ha még nem tudják a pontos jelentésüket, elég azt is megállapítani, hogy a főhősnő, Jojo szempontjából mely szavak köthetők pozitív (szerencsés, vidám), melyek pedig negatív (peches, szomorú) eseményekhez. A szavakhoz társítható érzelmeket szemléltethetjük úgy is, hogy szív alakú szófelhőt készítünk, mondjuk ilyet:


  4. Végezetül pedig egy kifejezetten az újonnan megszerzett szókincs aktivizálását és a nyelvtan gyakorlását célzó feladat leírása következik: egy szófelhőbe vegyesen illesztünk már régóta ismert ("könnyebb") és újonnan tanult ("nehezebb") szavakat. A feladat, hogy ezek felhasználásával minél több értelmes mondatot kell alkotni, lehetőleg úgy, hogy segítségükkel összeálljon egy szöveg, mely a videó teljes tartalmát összefoglalja. Példa egy lehetséges vegyes szófelhőre:



    Véleményem szerint a fenti feladatok és szófelhők mindegyike sikerrel használható a tanórákon, mivel építenek a diákok gyors asszociációs képességére, egyértelmű utasítások adhatók a megoldásukra vonatkozóan, időben 5-10 perc elegendő egyenként a megoldásukra, színes és játékos jellegük miatt pedig alkalmasak a tanulók érdeklődésének felkeltésére. A használni kívánt videóhoz maguk a készítők is számos interaktív feladatot tettek fela honlapra, ezek sorába szépen illeszkednek a kommunikatív készségeket fejlesztő szófelhők is.




Az első saját elmetérképem

A mai nap egyik fontos eredménye, hogy létrehoztam életem első, saját kezűleg összeállított elmetérképét. Kár, hogy nem ismertem már akkor ezt a lehetőséget, amikor elkezdtem tanítani. A hiány orvoslásaképpen az orosz ABC-t választottam témámnak, mivel egy új idegen nyelv tanulásakor alapvető fontosságú, hogy milyen az első benyomásunk az adott idegen nyelvről.
Amikor például én tanultam az oroszt, állandóan abba az idegesítő ténybe ütköztem, hogy már a betűkkel és a beszéghangok képzésével problémám van, és bár a helyesírás alapvetően könnyebb, mint például az angol esetében, mégis volt benne egy csomó buktató és magyar anyanyelvűként nehezen értelmezhető helyzet, amik felett elegánsan átsiklottunk. A legnagyobb probléma viszont, hogy nem kaptunk átfogó képet már rögtön az első órán arról, hogy pontosan mit is kell tudnunk és megtanulnunk ahhoz, hogy az írás és olvasás ne okozzon később problémát.
Az alábbi elmetérkép legnagyobb előnyét is abban látom, hogy kibontogatható és összecsukható jellegének köszönhetően egy leegyszerűsített áttekinthetőséget biztosít, majd egyre jobban elmélyülve a témában mindenütt tudja részletesen tárgyalni az adott ejtési problémákat. Erre tudomásom szerint egyik tankönyvsem vállalkozik, például az általam kedvelt Лестница vagy a Русский язык - 5 элементов is egy kb. 4-5 órára szétosztandó ismerethalmazzal próbálja megoldani az olvasás megtanítását. 
Természetesen nem állítom, hogy ezzel a módszerrel már egy óra alatt meg lehet tanulni a teljes ábécényi cirill betűkészlet olvasását (az írásukról nem is beszélve), mindenesetre a probléma szerteágazó jellege miatt eddig ezt a megoldást tartom a legjobb szemléltető eszköznek. Másik előnye, hogy differenciálásra is kiválóan alkalmas, hiszen lehet, hogy egyes tanulók vagy kiscsoportok első körben megelégszenek a fent elhelyezett videó tanulmányozásával, míg a rögtön mindent tudni akarók inkább végiglapozzák az összes levélkét, esetleg a középen elhelyezett játékos feladatlap kitöltésével is megpróbálkoznak.
Összességében tehát nagyon jó és sokoldalúan bevethető eszköznek tartom az elmetérképeket, mely véleményemet e saját szerkesztésű példánnyal is igyekeztem alátámasztani.
A további bővíthetőségről szólva megjegyezném, hogy a külső leveleken elhelyezkedő problémásabb ejtési szabályokhoz később megfelelő példaszavakat gyűjtenék még, melyek (akár egyesével) képpel is illusztrálhatók, illetve kiegészíthetők még különféle hangosszótárakra mutató linkekkel is, melyekre kattintva az egyes szavak kiejtése anyanyelvi beszélők előadásában meghallgatható.
Bár az alábbi elmetérképet nem páros, hanem egyéni munkában állítottam össze, az így is teljesen világossá vált, hogy az ismeretek jó rendszerezése nagyon fontos. Az orosz betűk esetében ez nem is olyan egyszerű feladat, hiszen a betűk osztályozásakor több, esetenként egymásnak ellentmondó szempontot is figyelembe kellett venni (pl. én az írott alakok egyezőségéből és különbözőségéből indultam ki, nem pedig abból, hogy egy adott ejtett hang előfordul-e mindkét nyelvben, hiszen a hangok szóbeli realizációja tájanként, sőt, egyénenként is változó lehet, a leírt betűalakokról azonban egyértelműen megállapítható, hogy megtalálhatók-e mindkét ABC-ben, vagy kifejezetten cirill specialitásnak számítanak-e). Úgy érzem azonban, hogy többszöri módosítás, csoport-újrafelosztás és kategória-átnevezés után végül sikerült egy logikusan felépített, és az egyes betűk több helyen történő előfordulásának köszönhetően az ismétlést és elmélyítést támogató ábrát létrehoznom. Íme:


Feladatlap az orosz ABC-hez